Minden Kedves Látogatómnak
Kegyelmekben gazdag
Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok 

 

 Az élet diadala PPS

 

Zöldül a természet, eljött a szép tavasz,
minden ág virágbimbót fakaszt.

Csak egy fa nem zöldül, nincsen levele,
mert ezen folyt végig Krisztus Urunk vére.

De feltámadt Krisztus, Tanítványok írták,
ezért ünnepeljük Húsvétnak napját.

Húsvétnak hajnalán legyen öröm s béke
ébredjen fel szívedben Krisztusunk emléke. 

FELTÁMADOTT    

Zeng-bong a húsvéti harang,
s mint millió fehér galamb,
ujjongva röppen szét a hang
elűzni gondot, bánatot:
- Feltámadott! Feltámadott!

Tavaszi szél repes, dalol,
fű kacag az avar alól,
fa a fának, hegy a völgynek
adja tovább a szózatot:
- Feltámadott! Feltámadott!

Feslő levél erről susog,
kicsiny és nagy legátusok
viszik a nagy hírt szerteszét:
nem maradt sírban a Halott,
- Feltámadott! Feltámadott!

Ne sírj özvegy, ne sírj árva,
nincs a sír örökre zárva,
ölelheted még boldogan,
ki egyidőre itt hagyott...
- Feltámadott! Feltámadott!

Ne sírjatok édesanyák,
a síron túl egy új világ,
tökéletes öröm árad,
és semmi meg nem rothad ott...
- Feltámadott! Feltámadott!

Ujjongj béna, szegény, beteg,
virulni fog még életed,
gazdag leszel, ép és erős,
jövőd Krisztusra bízhatod:
- Feltámadott! Feltámadott!

Halld meg te is, küzdő magyar:
bús sorsod éje nem takar,
higgy annak, ki örökre él,
s felkél, majd fényes szép napod!
- Feltámadott! Feltámadott!

Húsvéti hit lobogj, lobogj,
s minden szívet egy hitbe fogj,
ez a szegény, beteg világ
higgye a boldog szózatot:
- Feltámadott! Feltámadott!

Ujjongj szívem, dalolj remény!
Él Krisztus, s Benne élek én,
nem ijeszt halál, sem pokol:
porrá lesz bár szívünk, agyunk,
feltámadunk! Feltámadunk!

 ( Bódás János)

 




MÁRIA ÁLMA

Feketével van a csillagég bevonva,
Megváltónk szívrázó esetét gyászolja.
Győzött, győzött immár a sátán ármányja
El vagyon itélve az Isten Báránya.

Kaifás főpapnak udvarában zaj van,
Szót alig hallani a rémséges zajban.
Az ártatlan Jézust holnap meggyilkolják,
Megülik előre, véres, gyászos torját.

Ezalatt kapui álom országának,
Názáret Szűzének titkon megnyílának.
Lelke, mint tükörben lát mindent előre.
Szívét átaljárja a fájdalom tőrje.

Látja, hogy a zsidók a követ mint fújják,
S mint fonják Szent Fia töviskoszorúját;
Látja, mint haldoklik Krisztus a kereszten,
E látványra a Szűz felretten.

Szép piros hajnalban a kakas búsan szól;
"Kelj fel bús virágszál, ébredezz, ha alszol!
Elborult, elborult szép napod világa,
Gyilkosok kezében Szűz méhed virága!"

Felvirrad Mária, a fehér bús gerle,
Viszi lángoló nagy anyai szerelme:
Egy sötét udvarban ácsok faragának,
Odalép, s lelkében gyász-sejtelem támad.

"Oh ácsok szóljatok! Ugyan mit faragtok?
Fejszétekkel szívem gyökerén vagdostok!"
"Mit faragnánk: mint egy súlyos fakeresztet,
Annak, ki köztünk oly sok csodajelet tett!"

Megy, siet Mária, a fehér bús gerle,
Viszi lángoló nagy anyai szerelme;
Egy kormos műhelyben, jobbra az út mellett,
A barna kovácsok ízzó vasat vernek.

"Oh jaj! Mit dolgoztok ti barna kovácsok?
Veri a szívemet súlyos kalapácstok!"
"Egy ártatlan szentet még ma meggyilkolnak:
Készítünk mi hármas vasszeget most annak."

Megy, siet Mária, a fehér bús gerle,
Viszi lángoló nagy anyai szerelme;
Ott röpköd lelkében véres álma egyre,
Titkos gyász-sejtelme szivéről nem megy le.

Míg siet lelkének szörnyű bánatával,
Egy szilaj népcsordát pillant meg távol:
Látja Jézus gyönge vállán a keresztet,
Melyet rá durva hóhérok vetettek.

Mintha sajgó szivét megmarkolták volna,
Ég s földet megrázza keblének fájdalma,
Szent Fiához menne, jaj de nem eresztik,
Jézus vércseppjei az ösvényt befestik.

Megy e vérnyomon a Kálváriára...
Menjünk mi is hívek, induljunk utána.
Szedjünk gyászvirágot ama kínos pályán,
Melyen végigmegy a Szeplőtelen Bárány.

Sír, zokog az úton a gyötrelmek anyja,
Tenger sűrű habja az Ő nagy fájdalma;
"'Oh jaj gyöngyvirágom, szép zöldelő ágom,
Meg kell halnod, jaj, jaj a keresztfa-ágyon."

Függ már a kereszten váltságunk nagy ára,
Az egeknek arany ajtaja kitárva.
A hétfájdalmú Szűz roskadoz zokogva,
Lelkünk rózsafáját csókokkal halmozza.

"Oh hegedj be mély seb, hegedj be véres seb!
Melyet Fiam testén ütött a hegyes szeg!"
Így sír, s ha Magdolna mellette nem volna,
Szörnyű gyötrelmében a földre omolna!!

"Libanon galambja, oh ne búslakodjál,
Szegfűszál Mária, oh ne hervadozzál!"
Így vígasztalja őt, jaj,de mind hiába!
Csak sír, csak hervadoz a szűzek virága.

Most valósula be szívrepesztő álma,
Nincs ír, nincs balzsam már az Ő fájdalmára.
Sírjunk Máriával mi is mindhalálig,
Míg bánatos lelkünk a testtől megválik!

(népköltészetből)

*
 

 

 

 

 





Miből legyen több a Galériában
Eredmények
További szavazások
 
E-mail:
Jelszó:
 Regisztráció
Elfelejtett jelszó
 
 
 


rosanna.lapunk.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!